Néhány hete járta be a világsajtót a kis színes, miszerint az egyik tajvani egyetemen pornóelemző kurzust hirdettek, ahol főleg pszichológiai szempontból vizsgálják a filmeket. A szenzáció viszonylag érthetetlen volt a számunkra, hiszen tudjuk, hogy az ELTE-n például évtizedek óta tart dr. Király Jenő egyetemi adjunktus a szeretkezés esztétikájáról előadást, és oktatási segédanyagként persze XXX kategóriás filmeket is vetít. Amerikai egyetemeken 2004 óta sorra jelennek meg a hallgatók által kiadott többé-kevésbé erotikus tartalmú lapok, a szexnek ezzel nem csupán elméleti szinten, hanem a maga meztelen valóságában is hivatalos státust nyerve az egyetemi életben.
Egyetemi szexlapok az USA-ban
A H Bomb a Harvardon, a Vita Excolatur a University of Chicagón, a Quake a Universty of Pennsylvanián mind egyetemi támogatással megjelenő erotikus lapok. Európai szemmel nézve szinte érthetetlen, hogyan adhat pénzt szexújság kiadására egy egyetem. A válasz az amerikai felsőoktatási rendszerben keresendő. Az angolszász egyetemek hagyományosan sokat költenek diákklubok és egyesületek támogatására. Az említett erotikus kiadványok is ilyen diákkörökből indultak útjukra. 2004-ben, amikor két diáklány elhatározta, hogy erotikus lapot jelentetnek meg a Harvardon, pánikot kapott szülők és támogatók rohamozták meg az 1636-ban alapított iskolát, de a sajtószabadságra hivatkozva végül engedélyezték a példa nélküli magazin közlését. A Harvard és a szex szó egymás melletti szereplése aztán biztos sikerhez vezetett. És ahogy jelentek meg a kiadványok más egyetemeken, úgy növekedett az ellenzők és a felháborodók tábora is.
Szodoma és Gomorra
A True Love Generation nevű harvardi diákszervezet például a házasság előtti szexabsztinencia nevében kritizálta a H Bombot. A The Harvard Crimson újság egyik publicistája heroinhoz hasonlóan veszélyesnek ítélte meg a lap tevékenységét. Holott az intézményileg támogatott szex magazinokban szó sincs öncélú pornó. Inkább erotikus, művészi kiadványok ezek, ahol a szexről értelmesebben beszélnek, mint a felszínes, pornográf vagy éppen szexista tömegmédiában. Egy harvardi blogger a vitához kapcsolódóan azt írja, ha számba veszi egyetemi évei alatt hány buta, undorító diákklubbal találkozott a fantasytól a Simpson család rajongói klubig, a H Bomb meglehetősen értelmes vállalkozásnak tűnik. A jelenség végül az egyetemi adminisztráció számára is hasznosnak bizonyult, a rendszer újragondolására késztette az iskolákat, melynek következtében a diákszervezetek alakítása is sokkal átláthatóbb és racionálisabb lett.
Nőké az egyetemi „szexipar”
Érdekessége ezeknek a lapoknak, hogy kivétel nélkül mindegyiket lányok jegyzik, és a filozófiájuk is nagyon hasonló: – „ne csak beszéljünk a szexről, hanem élvezzük is” – ahogy Jessica Haralson, a Quake, a Pennsylvaniai Egyetem egykori erotikus újságjának főszerkesztője mondja. Vagy a Vassar Női Főiskola magazinja, a Squirm nem kevesebbet ígér, mint az érzékeink és szellemünk egyidejű izgatását és felizgatását. Ez a fajta szex pozitív gondolkodás ugyan elítéli azt a fajta pornót, ahol a nőt tárgyként kezelik, de a szexet nem tartja bűnnek, sőt. Olyannyira nem, hogy a Bostoni Egyetem közeli Boink nem is akar semmi más lenni, mint ami: szexi magazin egyetemistákkal.
Piruló magyar lányok
Ugyanez a szex pozitív gondolkodás tetszett meg Mester Dórának, amikor barátja Fulbright-ösztöndíja miatt San Franciscóban járt, és ott a nagy múltú San Francisco Sex Information civil szervezetnél szexoktatói képzést szerzett. Dóra, aki az ELTE-n is tanított fél évet társadalmi nemek témában, elmesélte, mennyire meglepődött, amikor a szexualitással kapcsolatos nyílt beszéddel zavart kuncogást váltott ki a hallgatókból. A San Franciscó-i egyetemisták ezzel szemben Dóra egyesületének egy programján különösebb pironkodás nélkül vizsgálták és próbálták fel – persze ruhában – a felcsatolható műpéniszeket . Dóra szerint a magyar campuson tapasztaltak annak köszönhetőek, hogy nem tudunk a szexről normálisan beszélni nyilvánosan. Annak ellenére, hogy ma már a csapból is szex folyik, számos, a keresztény-zsidó kultúrából származó tiltás és tabu él még ma is. Dóra a Feldmár Nők Iskolájában tartott foglalkozásain pontosan ezeket a gátakat szeretné demisztifikálni, elhitetni az emberekkel, hogy a szex ugyanolyan természetes, mint egy jót enni vagy elmenni kirándulni. Vagy, ahogy a Columbia Egyetem kiadványa, a C-Spot magazin fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot, a „vaginám semmi különös, nem szent vagy titkos, és végképp nem mond monológokat”.
Szexelőadáson jártunk
Felmerül a kérdés azonban, hogy ha nincs meg a misztikum, elveszik-e az izgalom. Dóra és valószínűleg a Larry Flintté avanzsált amerikai diáklányok szerint nem, hiszen – ahogy a fiatal szexoktató mondja – azért, mert tudom, hogyan kell flörtölni, a dolog még élvezetes marad. Dr. Király Jenő előadásában viszont épp ellenkezőleg, arra hívja fel a figyelmet, hogy manapság már semmi sem számít perverziónak, tilosnak vagy tabunak, így már a szex sem túl érdekfeszítő. Dr. Király így a szeretkezésről a szerelemre helyezi a hangsúlyt óráján. Le is hűti a kedélyeket, a szex csak alapja, de nem célja a szerelem esztétikájának. Az első órákon természetesen az alappal foglalkozunk, így nevetgélés itt is előfordul. A szexualitás fő fogalmi dimenzióinak a tisztázásakor például az orális és genitális szintek kapcsolatának, szexuális jellegének eldöntésében nem kis derültséget okozott az őserdőben genitálián csípett átutazó és az őt megmentő, mérget kiszívó társának története. Mindenesetre az órát csak olyanoknak ajánljuk, akik fel vannak készülve egy egzisztencialista, strukturalista alapokra épülő Sartre-tal és Foucault-val polemizáló művészetfilozófiai igényű előadásra, hiszen pornót nézni otthon sokkal kényelmesebb.
Harvard exhibicionista Hefnerje
És mielőtt még az elmondottakon felbuzdulva nekilátnánk betölteni az űrt a magyar egyetemi szexlapkiadás egén, óva intenénk mindenkit, hogy a harvardi diák, Mr. DiPasquale példáját kövesse. Matt DiPasquale úgy döntött, hogy erotikus lapot ad ki (Diamond), de sajnos senkit se sikerült rábeszélnie a részvételre, így az egyetlen fedetlen testrész az újságban az övé lett. Ezen felül DiPasquale lapja első számában szerkesztői levélben írja le, többek között Michael Sandel-nek, a ma élő egyik legnagyobb politikai filozófus előadásainak köszönheti, hogy belátta, morálisan helyes lenne erotikus lapot indítania.
Tanulság, ha úgy döntesz, saját „illetlen” képeidet terjeszted a campuson, legalább ne hivatkozz intézményed legnagyobb professzoraira!
Forrás: Lebhard Olivér - Moha magazin 2009.03.
